Állatvilág net Fórum: A kutyás vadászat vadászias viselkedési szabályai - Állatvilág net Fórum

Ugrás a tartalomhoz

A kutyás vadászat vadászias viselkedési szabályai vadasz.info.hu

#1 Guest_medve_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 07 április 2010 - 20:07

Illik

- olyan kutyát vinni a vadászatra, amelyik nem zavarja sem a saját, sem mások vadászatát.

- pórázon tartani a fegyelmezhetetlen és a tanuló vadászkutyát.

- síppal és nem hangos ordítozással kapcsolatot tartani a kutyánkkal.

- a sebzett nagyvad megtalálásakor a kutyának is töretet adni, azt a nyakörvébe tűzni.

- az apróvadvadászat terítékénél a vadászkutyásoknak külön felsorakozniuk, kutyáikkal a bal láb mellett kel ülniük.

Nem illik

- tüzelő szulát, beteg vagy a betegség jeleit mutató vadászkutyát a vadászatra vinni.

- a vadászaton verni, durván fegyelmezni a kutyánkat.

- a vadászkutyával “cirkuszi” mutatványokat, látványosságokat csináltatni.

- megfosztani a kutyát a vadászat, a vadászat, a zsákmány megszerzésének örömétől, de vigyázni kell arra, hogy a “birtokbavételt” ne vigye a kutya túlzásba.

- a saját kutyánk teljesítményét az egekig magasztalni.
0

#2 Guest_Vadőrző_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 21 április 2010 - 21:04

Néhány sor a vadászati etikai kódexből!
(Megszívlelendő!)

A vadász nem válhat gyilkossá. A vadász a vadon élő, vadászható állatok “kertésze”, akinek a kezében a puska nem gyilkos fegyver, hanem szerszám, amellyel megakadályozza a túlszaporodást, eltávolítja az adott állományba nem illő egyedeket és amellyel birtokba veszi az “érett gyümölcsöket”

A vadászat nemcsak szenvedély, sport és gazdasági ágazat, hanem szakma, sőt tudomány is, az igaz vadász élete éppen ezért folyamatos ismeretgyűjtés és tanulás.

Adj esélyt a vadnak! A vad nem ellenséged, a vadászat nem háború. A legmodernebb technikai eszközök alkalmazása bérgyilkossá zülleszt.

Tanúsíts önmérsékletet! A vadászat élménygazdagsága és szépsége nem az elejtett vadak mennyiségétől függ.

A biztonság mindennél előbbre való. Az önfegyelemnek korlátoznia kell a szenvedélyt. Nincs jogod másokat veszélyeztetni!

A vad halála ünnep és gyász. Add meg az elejtett vadnak járó tiszteletet, ismerd meg és ápold a vadászat nemes kulturális hagyományait.

Szeresd és tiszteld az élet minden formáját - ismerd el és tedd életed vezérlő csillagává a vadon élő állatok méltóságának elvét.
0

#3 Guest_Hunter_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 28 április 2010 - 22:35

A vadászaton való eredményes szerepléshez már csak egy jó kutyavezető szükséges, mert erről sem szabad megfeledkezni! Az alkalmazhatóságukat a vadászkutya fajták sokfélesége, az alkalmazott vadászati módok, az emberi szükséglet és az emberhez való viszonyuk együttesen határozzák meg.

Ezek ismeretében nézzük a követelményeket
kép
I. Egyéni apróvad vadászatokon vadászható fajok és az ott használatos vadászkutyák.

-üregi nyúl:

Vadászata történhet lesből, cserkeléssel és ugrasztással. (ez utóbbi vadászati mód vadászgörénnyel, vagy kaninchen tacskóval űzhető) A vizslának első sorban cserkelésnél van jelentősége, mikor is a jó széllel kereső vizsla „vadmegállással" jelzi a vadásznak a napon sütkérező, vagy éppen táplálkozó kinigli hollétét. A lellő távolságból „álló „ kutya nem zavarja meg a vadat, de a figyelmét azért elvonja a vadászról, akinek ezáltal módja nyílik a lövésre időben felkészülni. Ezzel a vadászat etikusabbá és eredményesebbé tehető. A vadászkutyák alkalmazásának egyik legfontosabb célja, hogy a sebzett vadat minél hamarabb tudjuk terítékre hozni, ezzel megszabadítani a sebzés okozta szenvedéstől. Az üregi nyúl esetében különösen gyakori probléma, hogy a halálos lövés ellenére utolsó mozdulataival úgy berúgja magát a sűrűbe, hogy a vadász kutya nélkül képtelen megtalálni.

-Balkáni gerle és az örvös galamb vadászata:

A vadász napközben cserkelve a vízpartok közelében lévő napraforgó táblák szélein, vagy a tarlók és utak mentén található fasorokban lehet sikeres. A vadászat másik módja lehet a lesvadászat. Ennek a reggeli, vagy a délutáni órákban van az ideje, amikor megkezdődik a „húzás". Megfelelően előkészített leshelyen megbújva komoly terítékre lehet számítani. A vizslák feladata mindkét vadászati módnál a lőtt vad terítékre hozása. Nélkülük ez a feladat szinte megoldhatatlan és a terítékre kerülő vad csupán töredéke a ténylegesen lelőtt mennyiségnek.

-Vízi vad vadászata:

Egyéni vadászaton lőhetők récék, ludak és a szárcsa. Ez történhet lesen, húzáson , taposással, csónakból, a ludak esetében lesgödörből is. A lőtt, illetve a sebzett vad zöme vízbe, vagy a vízpartot övező nádas, sásos nem ritkán járhatatlan sűrűjébe esik. Ezek megtalálására és terítékre hozására a vadászat végeztével jó vadászkutyák nélkül a vadásznak semmi esélye sincs. Húzáson és lesen az apróvadas vadászebeknek mozdulatlanul, megfeszített figyelemmel kell a vadász mellett ülni, vagy feküdni. A lövést követően kizárólag parancs alapján mehet a vad felkutatására. Ellenkező esetben elronthatja a vadászat hátra lévő részét, mert a récék és a ludak rendkívül figyelmes, óvatos madarak. A legkisebb gyanús esemény elriasztja őket. A sebzett vízi vadat –vízen és szárazon- a hátrahagyott szagnyomon követni kell. Amennyiben a körülmények úgy alakulnak, hogy a vad megfogására nincs esély, úgy az üldözést feladhatja. A sebzés mértéke ez esetben feltehetően olyan, hogy az állat túléli.
Kereső, vagy „taposásos" vadászatokat tocsogós, alacsony vízállásos területeken, patakok mentén célszerű rendezni. Itt a vadászkutya szisztematikus keresésével válik a vadász hasznos segítőjévé. Kívánatos a puska alatti keresés, vagy kajtatás ami azt jelenti, hogy a talált vízi vadat nem mindenkor kell „megállni" van amikor a felrebbentése a célra vezető. Ekkor a kutya intelligenciája a meghatározó, a döntés nála van. A lövés utáni munkájuk a leeső vad megkeresése és a vadászhoz vitele és az ereszd vezényszóra a vad átengedése. A ladikos vadászatnál úgy kell elhelyezni a kutyát, hogy ne veszélyeztesse jelenlétével és cselekedetével a vadászt és a biztonságos lövés leadását. Ugyan akkor a csónakból parancsra történő kiugrásban a kutya gátolva ne legyen. Ugyanis e vadászati mód esetében a lőtt és sebzett vad begyűjtése így oldható meg.
A kutyának fajtától független a vízben irányíthatónak kell lenni.Sebzett vad esetén, amennyiben vizuális munkára nincs lehetőség, a „spúron" (a víz felületén maradt szag alapján) követés a feladat. Azt utólérve meg kell fogni és a csónakhoz hozni. Ott nem feladat a beugrás minden elhozott vaddal, hanem a gazda az „ereszd" parancsra a kutya szájából kézbe veszi és ha van még a vízen elhozandó vad, a kutya úszik tovább és végzi munkáját. Hideg időben a gazda kötelessége, hogy munka végeztével kutyáját szárazra törölje és mielőbb védett helyre vigye. Ez alól csak akkor mentesülhet, ha még olyan feladat van még hátra, ahol a kutya futva dolgozhat. A vadászkutyák egészsége csak így védhető meg!

-Kártékony vadfajok vadászata:

Az apróvadas vadászkutyák feladatai közé tartozik minden olyan munka, amivel a vadászat során találkozhat. Így fajtától független minden vadászaton résztvevő vadászkutyától elvárható a kártékony vadfajok „apasztásához" szükséges keménység, rámenősség. Természetesen erre külön kell szoktatni és képezni kutyáinkat. E feladatok állandó gyakorlás nélkül nehezen oldhatók meg. Különösen nagy jelentőséggel bír ez a munka a fácán tenyésztő-telepek és a kibocsátó helyek környékén. Itt semmilyen körülmények között sem kívánatosak a kártevő kisragadozók, elvadult házi állatok, stb. A kutyák feladata a rejtőző ragadozók felkutatása, azok jelzése vagy felhajtása lövésre. Adott esetekben megfogásuk és likvidálásuk. A sebzetten menekülő dúvadat csapán követni, utolérve hatástalanítani, majd apportírozni kell a gazdához.

II. Társas apróvad vadászati módok és az alkalmazható vadászkutyák.

Mielőtt tovább haladnánk, felmerülhet a kérdés. Mit is jelent az a fogalom, hogy társas vadászat?
A jog szerint az olyan vadászati forma amelyben három vagy ennél több vadász vesz részt, társas vadászatnak minősül. A vadászkutya használata itt lényegesen eltérhet az egyéni vadászatoknál megszokottaktól.

Ezek után milyen feladatok végre hajtását kívánjuk meg az egyes vadászati formáknál?

-Fácán és fogoly kereső vadászata:

Elsősorban vizslák és rerieverek alkalmasak erre a vadászatra. Jellemző a kis létszámú 4 – 5 fős vadászcsoport, néhány hajtó és 1 – 3 vadászkutya. A vadászatot úgy szervezik, hogy lehetőség szerint a kutyáknak módjuk legyen jó széllel dolgozni. Feladatuk a rejtőző szárnyasok felkutatása légszimat alapján. A vizslák megfelelő távolságból jelzik vezetőiknek, hogy „jó nyomon vannak." A jelzés lehet ráhúzás, vadmegállás illetve utánhúzás. (Ezekről a fogalmakról később még lesz szó). A retrieverek jelzése más módon történik. A megszokott keresési stílusuk a vad szimatát megérezve megváltozik, egyre szűkebb kilengéseket végez és végül egyenesen a rejtőző vad tartózkodási helyére húz. Ezt természetesen a vad nem viseli és felrebben. A vadászkutya vezetője saját kutyája jelzéseit ismeri és feltud készülni a lövésre, vagy ha ő nem vadászik figyelmezteti a vadászt a lövés lehetőségére. Fontos, hogy a vadászaton résztvevő kutyák egymást ne zavarják, mindegyik a saját munkájára koncentráljon és csak a gazdája parancsait hajtsa végre. A levadászandó területet mindig annak fedettségétől függően, de mindenkor puska alatt kell szisztematikusan kell lekeresniük. A lőtt, illetve a sebzett vadat fel kell kutatniuk és terítékre hozniuk. A vad átadását ülve, vagy állva végezzék. Lényeg, hogy a vadat akár sebzett, akár kimúlt a kutya a felvételtől számítva nem teheti le, más vadra nem cserélheti ki és a vezetője előtt nem „köpheti ki". Fácán vadászatokon a sűrű, fedett terepen jól használhatók a kajtató feladatokat ellátó kutyák is. Erre javasolhatók a fürjészebek, spánielek és az apróvadas kopok.

-Apróvad hajtóvadászatok:

Jelentős részük nagyterítékű fácán vadászat, ahol jól alkalmazhatók a kontinentális vizslák, a retrieverek és a fürjészebek is. Bár rögtön hozzáteszem, hogy az itteni munkák többsége a klasszikus vizslatáshoz nem hasonlítható. A hajtásokban egymástól jelentősen eltérő munkaterületekkel találkozunk. Ez lehet a hajtó vonalban való részvétel, ahol hangtalan a kajtatáshoz hasonló feladatot kell végezni, vagy is a vadat nem kell megállni, de nem is kell hangos csaholással felrebbenteni, hanem rendkívül fegyelmezetten a lőállások irányába kell terelni. A fegyelem itt mindennél fontosabb! Egy-egy türelmét vesztett kutya esetleges beugrásával az össze tömörült madarakat egyszerre felkelti és az egész hajtást meghiúsíthatja. Erre a munkára a kiegyensúlyozott, jó idegrendszerű, megfelelően rutinos és a fegyelmezettség csúcsán lévő vadászebek alkalmazhatók. A másik terület a lőállásokban van. Itt nagyon lényeges a vadász kiváló lőtudása, a töltögető gyorsasága, de a lelőtt és meglőtt vadat terítékre is kell hozni. Ez a jó kutyavezető és a mégjobb kutya feladata. Tipikus rerievernek való feladat a folyamatos apportírozás, a sebzett vad felkutatása. Természetesen itt is döntő a fegyelem és az, hogy a hajtással szembe soha se menjen a lőállásban feladatot ellátó kutya. Ez nagyban függ a vezetővel kialakult kapcsolattól és az irányíthatóságtól.A vadász számára megnyugtató tudat, hogy nyugodtan lőhet, akár hátra is . Nem kell attól tartania, hogy a vadszedők szana -szét nyüzsögnek, mögöttük csak a kutyák végzik „rabszolga" munkájukat.
A nagyterítékű vadászatok gazdaságosságát jelentősen növelik a jól képzett és vezetett vadászkutyák. A terítéket akár 10-30 %-al is növelhetik. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a vadászatot etikusabbá teszik, valamint az állatvédelem kívánalmainak is eleget tesznek a sebzett vad mihamarabbi terítékre hozásával, ezzel megrövidítve azok szenvedését. Arra azonban minden képen figyelemmel kell lenni, hogy a fegyelmezetlen, hiányosan képzett kutya nem csupán a gazdája, hanem mások vadászatát és szórakozását is elrontja. Sőt a vadászat erkölcsi és a vadászatra jogosult gazdasági sikerét is kockára teheti!

-Mezei nyúl vadászata:

Legjellemzőbb vadászati formái az „U" hajtás, a ráhajtás, a kőrvadászat és ritkábban a kereső vadászat. A kutya szempontjából a legnagyobb erőpróbát jelenti, elsősorban idegi terhelés vonatkozásában. Más vadfajok vadászatánál sem ildomos a fiatal, még nem teljesen „kész" kutyák részvétele, itt azonban mondhatni tilos. A „nyúltisztaság" követelmény! Erre viszont csak az érett, rutinos vadászebek képesek. A fegyelmen kívül szükséges a megfelelő fizikai állapot, mert sokszor több száz méter távolságról kell elhozni a sebzett 4 – 5 kg. tömegű nyulat az őszi mélyszántásból. Ez naponta sokszor ismétlődhet.

- Nagyterítékű vízi vad vadászat:

Hasonlóan a lőállásba fácánra dolgozó kutyákhoz, ez is tipikusan retrievereknek való, ettől független természetesen más fajták is megállják helyüket. A lőállások elhelyezésüket tekintve lehetnek a vízben és a tó partján. A kutyák a parton kialakított állásokban tartózkodnak vezetőjükkel együtt. Feladatuk a vízre és a partra lőtt récék begyűjtése a vezetőjükhöz. A sebzett vízi vad követése a nyílt vízen ugyan úgy , mint a partot szegélyező nádasokban, vagy a szabad területen kívánalom. Lényeges a kutya parancsra történő munkavégzése, ugyan akkor elvárható az önállósága is bizonyos szituációkban. Például a kutyavezető beküldi egy kimúlt réce elhozására. Már majdnem oda ér, amikor a következő lövésre mellé esik egy sebzett madár. Ez esetben a kutyának kell dönteni, mégpedig az élő állat elhozása mellett, majd vissza kell mennie külön parancs nélkül az eredetileg elhozandó kacsáért. Ez természetesen így nem minősül parancs megtagadásnak. Rendkívül nagy jelentősége van a vízi munkánál a vezetővel való kapcsolat tartásnak, a feltétel nélküli irányíthatóságnak és a kiváló vízszeretetnek. Rossz fizikai állapotú kutyát semmi esetre se vigyünk nagyterítékű réce vadászatra! A vadászat végén a vízparti nádasokat és egyéb búvó helyeket akár partról irányítva, akár csónakból végig kell kerestetni. Ugyan is a sebzett vad ilyen területekre szokott menekülni a „túlélés reményébe". Ezek kutya nélkül soha nem kerülnek terítékre, sőt lassú kínos pusztulás várna rájuk.

III. Különleges vadászati módok haszon és vadgazdálkodási szempontból kártékony apróvadfajokra.

-Cserkelés kisragadozókra:(görény, nyest)

Ezt az egyéni vadászati módot télen, friss hóesés után, a kora délelőtti órákban érdemes gyakorolni. Erre a célra kiválóan alkalmas vadászkutyák a tacskók, terrierek, lajkák, apróvadas kopók és a spiccek. A jól látható nyomra rátehetjük a kutyákat vezetéken és anélkül is. A kutyától azt várjuk, hogy kitartóan kövesse a nyomot. A vezetéken dolgozó kutya viselkedése árulkodik, ha közel járunk a célunkhoz. Ilyenkor lecsatoljuk a vezetékről és hajszára küldjük. Feladata innen ugyanaz, mint a vezeték nélkül munkában lévő kutyának.A vezeték nélkül dolgozó kutya a nyomot kövesse pontosan és szenvedélyesen. Közel érve a rejtőző görényhez vagy nyesthez azt nagy rámenősséggel ugassa, ha módja van ugrassza ki rejtekéből és hajtsa fel egy fára. Innen már a vadász könnyen terítékre tudja hozni. Amennyiben a kutya a menedékében meghúzódó ragadozóval közvetlen kontaktusba kerül, úgy azt harcban hatástalanítania kell. A szőrmés ragadozókat hasonlóan az apróvadhoz apportírozni kell, külön parancs nélkül.

- Kotorékvadászat:

Célja, hogy a föld alatt rejtőző vagy ott élő kotoréklakókat kutassuk fel az erre a célra kitenyésztett vadászkutyákkal. Feladatuk a kotoréklakók kihajtása (ugrasztása) a kotorékból, vagy a föld alatti harcban azok megölése és felszínre hozása. Ekkor törekedni kell, hogy mindent hozzon felszínre, amit a kotorékban talál. Ennek vadgazdálkodási jelentősége van az adott időszak és az adott vadfaj táplálkozására utalással. Kotorékozásnál különösen fontos a kutya és vezetője közötti kuntaktus tartás. Ennek egyetlen módja a hangadás. Ez tájékoztató jellegű. A vezető képet kap arról, hogy mi történik a föld alatti járatokban vagy a katlanban. Más hang és vehemencia jelzi ha a járatot gyökér, vagy netán földomlás zárja el. Máskép reagál a kutya ha közel van az ellenséghez és megint más amikor szembe találja magát vele. A hang nem csupán a kutyavezetőnek szolgál információval, hanem a kotoréklakónak is. A hang erősségéből, szenvedélyességéből, agresszívitásából következtet, hogy meneküljön, vagy ellenálljon. A kotorékvadászat irányulhat rókára, borzra, vagy az úgynevezett alkalmi lakókra. A kotorékozás idejének megválasztása lehet a téli időszak, amikor a koslatás zajlik. Ebben az időszakban a rókák nem tartanak ki a kotorékba, mert nincs kötődésük hozzá. Tehát az első gyanús jelre pánikszerűen menekülni próbálnak. Ezt a vadászati formát „ugrasztásnak" nevezi a vadásznyelv. A másik időszak a szaporodási időre tehető. Erre ott van szükség, ahol intenzív fácán nevelést végeznek. Ez esetben nem beszélhetünk ugrasztásról, mert az anyai ösztön rendkívül erősen köti ivadékain keresztül a kotorékhoz. Ilyenkor a végkifejlet minden bizonnyal a harc, ami lehet kétesélyes is.

- Borz vadászata:

A kotorékvadászat specialistái a tacskók, terrierek. A vadászat kimenetele mindig bizonytalan, mert a nyomok alapján nem mindenkor határozható meg a lakó „személye". Sok esetben van példa arra, hogy „albérlő" is él a kotorékban, ami óriási problémákat okozhat. A vadász soha ne menjen egyedül ilyen vadászatra mert, ha baj van segíteni sem tud kutyájának. Sebkötöző és fertőtlenítő eszköz mindig legyen kéznél az esetleges enyhébb sérülések ellátására. A kotorékozáshoz vigyünk magunkkal a kutya számára ivó vizet. Az esetleges ásáshoz megfelelő szerszámot, az élő róka megfogását segítő fogóvasat és szállító ládát. Az eredményes vadászathoz feltétlen szükséges a vadászterület aktuális kotorék térképe, ami a járt és lakott kotorékok hollétét jelzi. Ezzel sok energiát, időt takaríthatunk meg és sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat.

- Solymászat vadászkutyával:

Ősi vadászati mód, amely hazánkban is nagy múltra tekint vissza. Örvendetes, hogy ma ismét van létjogosultsága és mint hagyományőrző vadászati mód, újra legitim.

Mi valójában a solymászat és mi a szerepe a vadászkutyáknak?

A solymászat igazi varázsa abban rejlik, hogy a vadászmadár szabadon repülve, szinte független a solymásztól vadászik. Bármikor megtehetné, hogy önállóvá váljon, de nem teszi, mert valamilyen szinten mégis kötődik az emberhez, a gazdához. Funkciója –ellentétben a vadászkutyákkal – nem mint a vadász segítője, hanem a vadászat elsőszámú szereplője, a vad elejtője és rövid ideig birtoklója is. A solymászatokon résztvevő vadászmadarak fajuktól függően, arra jellemző módon vadásznak. Ennek ismerete azért fontos, mert a solymász ennek tudatába választja segítőjét, a vadászkutyát. A leggyakrabban használt fajták a pointer, rövid,- és drótszőrű magyar vizsla és a német vizslák. Valójában nem csupán a solymász egyéni ízlése határozza meg a fajta kiválasztását, hanem az a vadászati stílus is, amely a vadászmadár sajátsága. Ez annyit jelent, hogy egyes madarak, például a sólymok magasan, a zsákmány állat fölé repülve, mások, pl . a héja alacsonyan szállva veszik üldözőbe prédájukat.
A solymászkutyákkal szemben támasztott követelmények közül a fegyelem prioritást élvez. Ennek oka, hogy a solymász figyelmének jelentős részét leköti a madara, így kutyájával kevesebbet tud törődni. Ebből következik, hogy második helyre kerül a kapcsolattartás és az önállóság. Szintén fontos tulajdonság a rendkívül kitartó vadmegállási képesség. A solymászkutyáknál az apportírozásra egyáltalán nincs szükség . Viszont nem maradhat említés nélkül a kutya közömbössége a vadászmadárral szembe. Teljesen úgy kell viselkednie, mintha ott sem lenne, a zsákmány és az azt birtokló madár. Ennek érdekébe a jól képzett kutyától megkívánjuk, hogy a felrebbentett madár láttán hasaljon, de legalább is maradjon helyben mindaddig, míg az események zajlanak, illetve más parancsot nem kap.

A vadászati módok sokfélesége magával hozza a vadászkutyák munkájának sokszínűségét is. Érzékelhető, hogy vannak specialisták és vannak univerzális ebek. Leszögezhető, hogy a vadászat sikere érdekébe minden munka alapját a fegyelem képezi. E nélkül semmit sem ér a jó genetikai háttér. A vadászkutya munkája akkor eredményes, ha az úgy saját, mint a vadász örömére történik. Nincs szemet gyönyörködtetőbb egy szép és jó vadászkutya munkájának látványánál. Az apróvad vadászatokon a kutyás vadászok statisztikailag kimutathatóan eredményesebbek, mint az anélkül vadászók. Ez mindent elárul a kutyák alkalmazásának fontosságáról.
0

#4 Guest_Nimród_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 28 április 2010 - 22:49

Vadászkutyának azon kutyákat nevezzük, amelyek az embernek a vadászatban segítkeznek. Az idők folyamán nagyon sok fajtájuk alakult ki, osztályozásuk általában az alapján történik, hogy milyen feladatra használatosak a vadászatok alatt. A feladat szerinti fő típusok csoportosítása testméret alapján:

* Kis termetű: spániel, terrier, tacskó (a spánieleket szakszóval kajtató ebnek, a terriereket és a tacskót pedig kotorékebnek nevezik)
* Kis-közepes termetű: kopó
* Közepes termetű: retriever, vizsla, véreb
* Agár (kis, közepes és nagy méretű fajták is vannak)
0

#5 Guest_gabi_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 12 május 2010 - 07:27

Nagyvad-vadászati módok vadászkutyái

A vadászati mód lényege, hogy a vadász a vad várható mozgási helyének közelében vagy szórón várja az esetlegesen arra járó vadat.
Lesvadászat:

A vadászati mód lényege, hogy a vadász a vad várható mozgási helyének közelében, vagy szórón várja az esetlegesen arra járó vadat.

Ez történhet magaslesről, leskosárból vagy egyszerűen egy fa tövében lesszéken ülve. A leshelyről minden képen legyen jó kilátás, ugyan akkor a vadász megfelelően álcázottan rejtőzzék a vad szeme és szaglása elöl. A lövési lehetőség minden irányba biztosított és biztonságos legyen.

E vadászat kapcsán jó, ha a vadász rendelkezik olyan kutyával, amely képes észrevétlenségével jelenlétét "titokban" tartani.

Az erre alkalmas vadászkutyafajták lehetnek a kontinentális vizslák, tacskók, néhány kopó fajta és a terrierek némelyike.

A kutyákkal szembeni elvárások vadászat közben:


Feltétel nélküli láb melletti követés erdőben, cserkész úton. A nagyobb testű kutyák hosszú ideig legyenek elfektethetők és magányosan helyben marasztalhatók akár a les alatt, akár annak közelében. A kis testű vadászkutyák előnye, hogy a vadász hátizsákjába felvihetők a magaslesre. A kutyák jelenlétének előnye, hogy általában sokkal előbb észlelik a közeledő vadat, mint azt a vadász teszi. Ilyenkor alig hallható morrantással, vagy a gazda enyhe bökdösésével próbálják ezt tudtul adni. Amennyiben nincs közvetlen kapcsolat a vadásszal, úgy csendben és mozdulatlanul kell figyelniük. Bármilyen vad közeledtére közömbösen kel viselkedni, nehogy megriasszák a várva-várt "zsákmányt". Valójában ezek a lövés előtti elvárások, amiket a fegyelem és a gazdával való kapcsolat határoz meg elsősorban. Akkor, ha a vadásznak szerencséje van és lövéshez jut a kutyának feszült figyelemmel kell követni a lövés utáni eseményeket.

Mi történhet a lövést követően?

- A vadász hibázott, a vad elment egészségesen. A bosszúságon kívül semmi dolga a továbbiakban.

- A vadat halálos találat érte, akkor "tűzbe rogyik", rosszabb esetben "halálvágtával" menekül, ami rövid ideig és távolságon tart de fedett terepen megnehezíti a keresést.

- A vadat találat érte, de nem halálos és sebzetten menekül.

A tapasztalt vadász a lövéskor a látottakból és hallottakból, majd a rálövés helyén találtakból sok mindenre tud következtetni. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, mi van akkor ha nem leli meg a rálövés helyét? Ilyenkor fordul a kutyához segítségért. Ellentétben a vérebekkel a felsorolt vadászkutyafajták azonnali utánkeresésre "meleg nyomon" is használhatók. A kutyavezető vezetékre veszi kutyáját és a feltételezett sebzési helynél engedi keresgélni. Amennyiben talál valamit azt azonnal jelzi gazdájának. A hely szemrevételezése után a vadász dönt a várakozás, vagy az azonnali követés tekintetében annak függvényébe, hogy a lőjelek alapján mit tételez fel a sebzésről!



Cserkelés:

Az előző vadászati módnál lényegesen magasabb szintű felkészültséget igénylő feladat, vadásznak és kutyájának egyaránt.

Mit is értünk cserkelésen?
Nem mást, mint apró lesek sorozatát. Ennek lényege, hogy a cserkelő vadász a vad szokásainak ismeretében, túljárva "eszén" és érzékszervein igyekszik lépésről lépésre közel kerülni az elejtendő vadhoz a nappali pihenő-, búvó- vagy táplálkozási helyén, esetleg a mozgási területén. A cserkelés történhet kutyával és anélkül, de minden esetre betartva az eredményességhez nélkülözhetetlen szabályokat. Ezek közül talán a legfontosabbakat kiemelem.

- A szél, illetve a légáramlatok irányának figyelembe vétele a tereptől, a növényzettől és a napszakoktól függően.

- A vadász és kutyája közötti kapcsolat, egymáshoz való viszonyuk és a kutya kiegyensúlyozott viselkedése.

- A vadászterület és a nagyvad fajok viselkedésének beható ismerete.

- Nesztelen járás és a környezetbe olvadás öltözetre és a kutya színére vonatkoztatva.

- Megfelelően feltárt cserkészút hálózattal ellátott terület.

A cserkelésnél a legfontosabb a vadászkutya fegyelmezettsége, valamint a kiegyensúlyozott és megfontolt viselkedése. Sokszor a vadász egyedül is "sok" és a vad gyanút fogva elmenekül. Azon túl, hogy a kutyaszinte teljes figyelmét a környezet szemmel tartása köti le, állandóan érzékelnie kell a gazda minden mozdulatát is és azokra a lehető leggyorsabban szükséges reagálnia. Röviden megfogalmazva a cserkelő vadászt árnyékként kell követni kutyájának. A vadászat során kettőjük közötti kommunikáció a testbeszédre és a gazda által kiadott néma jelekre korlátozódhat.

Cserkeléskor a kutyának számtalan esetben fekve helyben kell maradni meghatározatlan ideig - ha erre utasítást kap - még akkor is ha közben lövés hangja töri meg a csendet. Ez az állapot csak egy újabb parancs hatására szakítható meg. A lövést követően, ha sebzés történt a kutya feladata ugyanaz, mint amit a lesvadászat kapcsán ismertettem.



Barkácsolás:


Az a vadászati mód, amely során a vadász fogaton, vadászkocsin, lovas szánon esetleg gépkocsin ülve közelíti meg a vad tartózkodási helyét. Ilyenkor kutyája a lehetőségek kínálta eszközön utazva, a vadászt mozgásában nem akadályozva ül vagy fekszik. Közben természetesen figyeli a körülötte zajló eseményeket. A kutyának itt csak sebzés esetén van feladata.



Nyomkövetés:


Az egyéni nagyvad vadászati módok közül a kutyaszámára a legjelentősebb. A vaddisznó ily módon történő vadászata a vadász és kutyája szempontjából is élvezetes, de egyben rendkívül fárasztó vadászatot jelent, amelynek előre kiszámíthatatlan a végkimenetele. Ezért csak akkor válassza a vadász, ha neki és kutyájának is jó az állóképessége.

Vizsgáljuk meg itt is, mi is a lényege e vadászatnak?

Előrebocsátandó, hogy túl sok alkalma nem nyílik a vadásznak erre, mert szinte kizárólag a frissen hullott hóban van esély a sikerre.

Kora délelőtt, úgy kilenc óra táján kezdődhet a már kifigyelt egyedül járó vaddisznó nyomának követése. Ilyenkor kezdenek a nappali pihenésre alkalmas helyen elvackolni a disznók. Mire a nyomot követő kutyaés vadász megközelíti a magányos kant, valószínű, hogy álmából verik fel. Mind erre csak is akkor van remény, ha jó széllel tudnak haladni. Azt mindenkor számításba kell venni, hogy a vaddisznó tulajdonsága, a vacokban pihenéskor az oda vezető nyommal szemben való lefekvés, így csökkentve a meglepetés szerű támadás lehetőségét. Ennek következtében, ha nincs megfelelő óvatosság, vagy kedvezőtlenre fordul a széljárás a vad gyanút foghat és feszülten figyel minden szokatlan neszre. Teszi ezt a veszély közeledtéig, majd egy hirtelen mozdulattal felugrik, kiperdül vackából és villám gyorsan elmenekül. Ekkor nem tehet mást a vadász, mint várakozik. Jó hosszú idő elteltével újra ráteszi kutyáját a nyomra és követi azt, mert napközben még bizonyára van reménye, hogy az áhított kan ismét elfekszik. Ennél a vadászatnál aranyszabály, hogy a csapán haladva a nyomot ne tapossa el a kutyavezető, mert bármikor bekövetkezhet egy tévesztés aminek következtében vissza kell menni, hogy a kutyával a nyomot újra fel lehessen vetetni.

A kutyától elvárható viselkedés elsősorban a vezetéken követés kitartó, nyugodtés precíz végrehajtása. A csapán haladó kutya viselkedésével folyamatosan tolmácsolja gazdájának a vad cselekedeteit. Ezért állandóan figyelemmel kell kísérni a kutyaminden reakcióját. Amikor a haladás üteme lelassul és a kutyatétován körbe-körbe szaglászik, majd újból határozottan megindul érdemes oda figyelni, mert ezzel a viselkedéssel kívánja felhívni a figyelmet, hogy a vaddisznó turkált, élelem után kutatott. Ez azt jelenti, hogy messze van még a csapa vége, azaz a vacok.

A másik fontos jelzés, amikor a kutya kissé kileng, tétovázik, tanácstalannak tűnik. Ekkor érdemes ismét megnézni a nyomokat. A vaddisznó vackolás előtt jellemzően forgolódik, látszólag bizonytalan. Ez megtévesztő, mert ilyenkor nagy körültekintéssel választja ki a pihenésre legalkalmasabb rejteket. A vackoló helyet mindig szembe széllel keresi, hogy meggyőződjön nincs-e valami zavaró körülmény. Amikor minden megfelelő, bevackol és csakhamar álomba merül. Mielőtt a siker biztos reményében tovább menne a vadász, nem árt körültekintően távcsövezni a területet, mert nem kizárt a disznó látó távolságon belüli fekvése. Az is előfordulhat, hogy a kan horkolásával árulja el magát. A legbiztosabb támpont azonban a kutyamagatartása. Amikor a vadász segítője idegessé válik és fokozott intenzitással követi a nyomot, már biztos, hogy nincs messze a hőn óhajtott magányos kan. Ekkor lecsatolhatja kutyáját a vezetékről és küldje önálló munkára. Általában nagyon rövid idő elteltével hallható lesz a közeli csaholás, az álmából felvert disznó robajt keltő felugrása, fújása. A jó vaddisznós kutyakihasználva a vad meglepetését, folyamatos agresszív csaholással állít, ezzel magára vonva a disznó figyelmét esélyt kap a vadász a vad megközelítésére és a lövésre. Amennyiben az állítás nem kitartó és a vad vágtában menekül, úgy a kutya behívható legyen. Ellenkező esetben a vadász minden esélye megszűnik aznapra.



TÁRSAS VADÁSZATI MÓDOK

Terelés vagy riglizés:

A 30/1997.FM. rendelet értelmében ez a vadászati mód volt az, amely a 76/2002 FVM. Rendelet módosítás megjelentéig nem tette lehetővé a vadászkutyák alkalmazását!

Ezt követően erre már nincs tilalom!

A vadászati mód lényege, hogy legfeljebb 10 vadász, ennek megfelelően kevés segítő és néhány kutya vesz részt. A kutyafajták közül itt elsősorban a nyugodtabb vérmérsékletűek jöhetnek számításba.

A vadászok nem lőállásokba, hanem a vad váltóin kerülnek felállításra úgy, hogy a lövés biztonságát semmi se veszélyeztesse. A segítők, kutyavezetők és kutyáik "rossz széllel" lassan beszélgetve indulnak és a vad gyanújának felkeltésével próbálják kimozdítani rejtekükből, megszokott váltóikon az állatokat. Fontos szabály, miszerint itt a vadat nem hajtani, hanem terelni kell a puskás vadászok felé.

A kutyákkal szemben támasztott követelmények közül a legfontosabbak, elsősorban a kutya és vezetője közötti reláció kifogástalan legyen. Ennek hiánya nem teszi lehetővé a vad terelését.

A kutyák vezetőiktől mindig olyan távolságra legyenek, ahol még a vizuális kapcsolat fenntartható és bármikor irányíthatók. Fontos a maradéktalan fegyelmezettség. Amennyiben ennek valamelyik kutya nincs birtokában, úgy az egész terelés elvesztheti jelentőségét és eredményességét. A felugró vad űzése tilos, a vadról bármikor lehívhatónak kell lenni. A sebzetten menekülő vadat sem követheti önként, csak amikor erre utasítást kap. A sebzett vaddal szembe viselkedjen bátran, de soha ne legyen vakmerő. A felsoroltakból látható, hogy a jó hajtó kutya nem biztos alkalmas a terelő feladatok ellátására.



Vaddisznóhajtás:


Ellentétben a tereléssel, itt lényegesen nagyobb területen zajlik a vadászat mégpedig úgy, hogy a hajtók kutyáikkal felverik a rejtőző vadat és azt nagy zajkeltéssel űzik a vadászok lőállásainak irányába.

A puskások száma legalább hét, de akár harminc vagy ennél több is lehet. A hajtók számát a vadászok létszáma, a terület fedettsége és az alkalmazott hajtó kutyák száma határozza meg. Az sem jó ha a szükségesnél több, de az sem ha kevesebb a létszám, mert ez mind a végső eredményességet befolyásolja. Azon a véleményen vagyok, hogy többet ér egy jó kutya, mint tíz részeg hajtó, ugyan is a vad mindig a sűrűbe talál menedéket "tudva", hogy a hajtók oda bemenni nem tudnak, de az esetek döntő többségében nem is akarnak. Nem így a jó vaddisznós kutyák! Elsődleges elvárás, hogy minden sűrűt lelkiismeretesen fésüljenek át vigyázva arra, hogy a vad lehetőleg vissza ne törjön a hajtók között.

A hajtásban alkalmazható kutyafajták lehetnek tacskók, terrierek, kopók, lajkák, fürjész ebek és ezek keresztezéséből származó egyedek. A vadászat e területén nem követelmény a fajtatiszta vadászkutyák alkalmazása. A magyar juhászkutyák közül a pumi és a mudi is remek teljesítményekre képes. Valójában minden olyan kutya, amely a támasztott követelményeknek megfelel alkalmas hajtó kutyának.

Ezekután tekintsük át a főbb kívánalmakat a jó vaddisznós kutyák esetében.

Legyenek alkalmasak az áthatolhatatlan sűrűkben való biztonságos mozgásra. Ellenkező esetben hamar áldozatul eshetnek a vadnak.

Az ésszerűtlen vakmerőség nem erény, sőt negatívum. Mindig meggondoltan, de bátran vegyék fel a harcot. Fontos, de mégis a legtöbb problémát szokta okozni, hogy a kutyák legyenek kézben tarthatók, ugyan akkor bizonyos esetekben szükséges az önállóság, az azonnali döntés.

A hajtásban dolgozó kutyák keresés közben legyenek egymástól függetlenek, ne "bandázzanak"! Az egész hajtás sikere függhet attól, hogy a kutyák csoportba verődve hajtanak egy vagy több disznót és a hajtó vonal többi része üresen marad. Ezzel alkalmat adva a disznók vissza törésére, ami egyben azt jelenti, hogy azok már nem kerülnek a puskások elé. Ebből következően a cél mindenkor az, hogy a kutyáknak feladata a lőállások felé hajtás. Továbbá kívánalom, hogy a lőállások vonalán keresztül futó disznót ne űzze tovább még akkor sem, ha az sebzetten menekül. Ennek be nem tartása az esetleges következő hajtás eredményességét csökkenti.

Előnyös, ha a hajtás közben bármikor behívhatók és a vezetőjük körül figyelmesen, állandó kontaktus tartással keresnek.

Rendkívül lényeges a találni akarás, mint öröklött alaptulajdonság. A kutyák keresési stílusát tanítással ki lehet alakítani, viszont a találni akarás hiányába a keresés csak véletlen szerűen lesz eredményes.

Kiemelkedő az orrjóság és az orrhasználat fogalma. Általában a kiváló szaglású egyedek dolgoznak szívesebben egyedül, esetleg néhányad magukkal, mert jelentős az önbizalmuk. Idegesíti őket az oktalanul szaladgáló falka. Lényeges megemlíteni az orrhasználat fogalmát is. Ez azt takarja, hogy a vadászkutya - független az orrjóságától - miként használja munka közben a szagló szervét. A gyakorlatban a levegőben terjedő szaganyagokat és a talajon hátra hagyott szagnyomokat keresi és használja a vad felkutatásakor. Eközben figyelembe veszi a környezeti tényezők befolyásait is. Így például a szél irányát, erősségét, a hideg száraz, párás, havas, a meleg száraz, párás, esős időt és még számtalan apró tényező összességét. Tehát, ha jó orrú kutyák megfelelően használják az orrukat, úgy kiváló teljesítményekre számíthatunk. Hasonló a helyzet akkor is, ha gyengébb szaglással rendelkező, de jó orrhasználatú és vadat találni akaró kutyával dolgozunk. Nem mondható el ugyan ez akkor, ha a szimat ugyan kiváló, de rossz az orrhasználat, vagy hiányzik az akarat, a munka kedv.

Elvárás még a hajtásban történő sebzések utánkeresése is egy feltétellel, ha az a vezető tudtával és parancsára történik. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy nem is tudja a kutyavezető, hogy kutyája hová tűnt, merre jár.

Feltétlen megkövetelendő a hajtás közben akár vizuálisan, akár friss csapán dolgozva a hangadás, vagy is a csaholva hajtás. Ebből tudnak a puskások következtetni a várható vadmozgásra és felkészülni az esetleges lövésre.

Az elejtet vad megtalálását szintén jeleznie kell az úgynevezett "dermedtre csaholással", ami azt jelzi, hogy a vad már nem él, de ez fontos a vad pontos megtalálási helyének behatárolásához. Amennyiben a hajtásban sebzett vadat találnak a kutyák, úgy azt állítani kell, ami a helyben marasztalást jelenti. Ennek közlése az "állóra csaholással" történik.

A hangtalanul hajtó kutyákkal nem lehet kommunikálni, ezért ők alkalmatlanok a vaddisznó hajtásban való részvételre. Fölösleges azokat a kutyákat is a hajtásba tartani, amelyek a gazda mellől nem hajlandók eltávolodni, félelemből vagy bármi más okból.

A kutya vezetőinek törekedni kell arra, hogy kutyáik tartósan csak a vaddisznót hajtsák. Más vad felugrását követően röviden, jelzés értékűen rámozdulhatnak, de önként hagyjanak fel annak űzésével.

A vadászat nem csak a vadászok számára jelent veszélyes üzemet, hanem a kutyákra is. Ennek tudatában tisztába kell lenni minden kutyavezetőnek avval, hogy a legkiválóbb vaddisznós kutyát is érheti baleset. Ezért alapvető fertőtlenítő és kötszer nélkül ne menjen ki vadászni kutyájával!

Forrás: kutya.hu

Utánkeresés:

Bár nem vadászati mód, de minden képen szorosan kapcsolódik a vadászathoz, ugyan is vadászat nincs sebzés nélkül. Az utánkeresés nem "csupán" etikai kérdés, hanem a törvény is kötelezi erre a vadászt, amikor kimondja: "A vadász köteles az általa sebzett vagy az egyébként súlyosan beteg vadat annak elejtése céljából felkutatni."
Mi is lényegében az utánkeresés?

Nem más, mint a vadász által megsebzett vad felkutatása a lövést követően, sebzésből hátra maradt nyomokra hagyatkozva, erre a célra alkalmas vadászkutyák segítségének igénybevételével. E munka specialistái a vérebek. Közülük a leggyakrabban használatos a Hanóveri, ezt követi a Bajor hegyi véreb és csak igen ritkán az Angol véreb. Ezen fajták munkájára első sorban a gímszarvas utánkeresése kapcsán számítunk. Egyéb nagyvad fajainknál és a tarvad sebzéseknél sikeresen alkalmazhatjuk a már felsorolt vadászkutyafajták egyedeit. A vérebeket szinte majdnem kizárólag hideg nyomon, míg az egyéb vadászkutyákat akár meleg nyomon is vezethetjük.

Az utánkeresésnél a jó kutyán kívül nagyon fontos a kutyavezető kiváló szakmai felkészültsége is. Ennek a rálövés helyén található lőjelek felismerésénél, majd azok alapján az utánkeresés stratégiájának meghatározásánál van óriási jelentősége. A csülkös vadra vadászó és vadásztató hivatásos vadászoknak e tudomány elsajátítása hozzá tartozik szakmai igényességükhöz.

Mit nevezünk lőjeleknek?

Mindazon sebzésre utaló jeleket, amelyeket a sebzés helyszínén és a sebzett vad csapáján találunk a szakzsargon így nevezi. Természetesen csak azoknak tartalmaz a lőjel fontos információkat, akik a vad anatómiájával közelebbi kapcsolatba kerültek.

Tekintsük át a legkézenfekvőbb találatra utaló jeleket, jelzéseke, amiket a lövő és a felvezető vadász a lövést követően észlelhet.

Először látják a vad találati jelzését, ez alatt a találat utáni viselkedés értendő. Ezt követően hallják a lövedék becsapódását. E két esemény már jó támpontot adhat, de nem eleget. Ezek után szükség van a rálövés helyének megkeresésére és tüzetes megvizsgálására. Ezek összessége alapján dönt a vadász a további feladatokról.

Mit találhatunk a rálövés helyén?

Vágott szőrt, vérnyomokat, csontszilánkot, csontvelőt, hús és faggyúdarabokat. Amennyiben a felsoroltakból egyiket sem találtuk meg úgy biztos, hogy az elugrás helyét meglátjuk. A találatot kapott vad csülkeinek lenyomata a talajon mindig sokkal mélyebb, mint az egészségesen megugró vadé. Sok múlik azon is, hogy a vadat egyéni vadászat vagy hajtóvadászat során sebeztük. Az első esetben a vad többnyire nem megy messze, míg a másodikban minden esélyünk megvan a hosszas utánkeresésre.

A kutya munkájának kezdete mindenkor a vezetője döntésétől függ. Vannak olyan lőjelek, amelyek bizonyos nemes szervek találatára utalnak. Ezek többnyire halálos találatok, ennek ellenére a vad zavarás esetén még órák múlva is képes menekülni. Ilyen esetekben nem célszerű idő előtt elindulni. Feltételezhető, hogy előbb-utóbb valahol megfekszik és a sebágyból már nem kel fel. Azonban vannak a sebzésnek olyan esetei is, amikor a lövést követően rövid idő után érdemes az utánkeresést megkezdeni.

A vércsapázó kutyák feladata és a velük szembeni elvárások sokrétüek és olykor bonyolultak.

Előkerestetést akkor végeztetjük, amikor a rálővési hely meghatározása bizonytalan, az elugráson kívül semmit sem talált a vadász. Ekkor teljes mértékben a kutyára kell hagyatkozni és mindenkor hinni kell a kutyának.

Ezt követi a vezeték munka, amikor biztonsággal megállapítást nyert a rálövés helyszíne, a kutyát vezetékre veszi vezetője Ennek módja, az addig használt nyakörvet átcseréli nyaklóra, (amelyről a következő részben fogok írni) ehhez csattal csatlakoztatja a hosszú vezetéket és indulhat a mindig bizonytalan kimenetelű vércsapa követése.

A vezetéken dolgozó kutyától elvárjuk, hogy nyugodtan, de magabiztosan haladjon a vérnyomon akkor is, ha az nem túl sok vért mutat. Menet közben bármilyen újabb lőjelet talál azt mutassa vezetőjének. ugyancsak így járjon el a sebágyaknál is.

A vadhoz közeledve a kutya viselkedése megváltozik. Izgatottá válik, bele húz a vezetékbe, gyorsan mozgatja a farkát, majd az addig stabilan lent hordott orrát fel-fel emeli és próbál légszimatot is venni. Olyan esetben, amikor a vad a közeledő zajra újból és újból feláll a sebágyból és menekül a kutya elől - aminek biztos jele, hogy a sebágy meleg - hajszára küldi vezetője. E nélkül nincs esély a vad utolérésére. Ez abból áll, hogy a vezetékről lecsatolt kutyát élénk bíztatással a csapán előre küldi a vezető. Ettől kezdve önállóan, szabadon végzi munkáját. A vad látótávolságba kerülését követően a kutya csaholva űzi, míg utol nem éri. Ezzel jelzi vezetőjének, hogy jó nyomon jár. A sebzett vadat beérve - a kutyafajtájától, a vad fajától és nemétől függően - le kell rántania, vagy állítania kell, aminek tényét az "állóra csaholással" jelzi. Az állításnak kitartónak kell lenni, mert a vadásznak csak így lehet esélye az újbóli lövés, vagy is a kegyelem lövés leadására. Ennek olyannak kell lenni, hogy azonnali halált okozzon és megváltsa az állatot a további szenvedéstől. Az elejtett vadnak mindenkor megadandó a végtisztesség, ami abból áll, hogy a szájába utolsó falatot tesz az elejtő, valamint a sebre kis gallyat helyez. Az elejtőnek és az utánkereső kutyának pedig a kísérő vadász töretet ad, amelyet a vadász a kalapja mellé tűzi a kutyának pedig a nyaklójába teszi. A ceremónia utolsó fázisa a kürt, amelyen az elejtett vad fajának megfelelő, például "terítéken a szarvas" kürtjel kerül megszólaltatásra.

kép

A mai vadászati szokások mellett röviden leírva a fentiek szerinti feladatok végzésére alkalmazunk vadászkutyákat. Az ő szerepük több szempontból is végtelen fontos akár az apróvad, akár a nagyvad vadászatokon. A vadász feladatát könnyíti azzal, hogy a rejtőző vadat felkutatja ezáltal a vadászt biztosabb lövéshez segíti. A vadgazda munkáját segíti, hogy lövés után a vadat terítékre hozza, a sebzett vadat megmenti a lassú és kínos szenvedéstől. A vadászatot összességében etikussá, kényelmessé és élvezetessé teszi, ugyan akkor gazdaságosságát is jelentősen növeli.

Természetesen mire ilyen szintre kerül egy-egy vadászkutya annak előzményei vannak, amelyek részben genetikai háttér, vagy is tenyésztési eredményeknek, másrészt tanult viselkedésnek köszönhetők. Ezekkel a következő részben foglalkozom.
0

#6 Guest_Vakarcs_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 20 május 2010 - 07:04


No comment ;)
0

#7 Guest_Vera_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 06 június 2010 - 19:55

kép
A vadászat egy vidám pontja! Eddig el sem tudtam képzelni, mi jó lehet benne! :lol:
0



Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó