Állatvilág net Fórum: Egy kutya elaltatása mennyibe is kerül? - Állatvilág net Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Egy kutya elaltatása mennyibe is kerül? Töténetek, esetek

#1 Guest_Gyuri_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 26 március 2010 - 07:56

Ezt azért írom le, hogy mással ez ne forduljon elő (Elég felkavaró érzés)

Alig egy hónapja kellett elaltatni öreg 13 éves, legyengült kutyánkat. Szomorú volt amúgy is a szituáció, de reméltük jól döntöttünk, és kis barátunknak így lesz jobb. Azonban elvittük őt egy közeli állatorvoshoz, (ajánlották, bár utólag nem értem miért) ahol pár perc alatt meg is történt a dolog. (4000 forintot kért el ezért az "állatorvos".)
Most, alig pár hete egy másik állatorvos felvilágosított minket, hogy ha ilyen hamar hatott az injekció (amit ő bőr alá/izomba kapott), akkor valójában nem altatásról volt szó.

Nos, hogy mi is történt valójában? A másik állatorvos állítása szerint egy olyan kábítószert adott be a kutyusunknak, amitől nem elaludt, hanem gyakorlatilag megfulladt, a tüdejét bénította a szer. Ez a módszer olcsóbb, gyorsabb, az állatorvos sem bajlódik annyit. Mert ha igazi altatásról lenne szó, akkor többszörös injekciót kellene kapnia a beteg/idős kedvencnek, és tényleg szépen elszenderedne ettől. (Ez nagyjából 12000 forint, egy nagyobb testű kutyánál.)
A fent leírt injekció gyakorlatilag mérgezés, és olyan is előfordul, amikor az állat csak halottnak tűnik, de nem hal meg.
0

#2 Guest_vau_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 03 április 2010 - 20:20

Igen, a kutyádat gyakorlatilag halálta mérgezték, és nem elaltatták. Szenvedett is!

A szakszerű Euthanasia az, hogy először elaltatják, mint műtét előtt, és utána kapja a méreg injekciót pl Euthasol 40% PRO.

Az Euthasol 40% pro inj. kékszínű oldat, ame­ly barbiturát származék pentobarbital-Na-t tar­talmaz hatóanyagként. A pentobarbital gyógysz­erészetileg az eutanáziára alkalmas hatóanyagok olyan csoportjába tartozik, melyek fájdalom­mentes halált biztosítanak, megkímélve az állatot a felesleges stressztôl és félelemtôl. A pentobarbi­tal eleget tesz ezen követelményeknek. A pento­barbital intravénás alkalmazása nagy dózisban gyorsan és melléktünetek nélkül kómához vezet, valamint a központi légzési és a vérkeringési központok leállásához. A intrakardiális alka­lmazást követôen pár percig még jelen lehetnek életjelek. A perivaszkuláris alkalmazás azzal az eredménnyel járhat, hogy a halál nem, vagy csak késôn következik be. Izgatott/nyugtalan, valamint fájdalmaktól szenvedô állatok esetében célszerû az állatot altatni a pentobarbital alkalmazása elôtt. http://www.allatgyog...emart&Itemid=58

Az ár függ attól is, hogy otthagyod vagy elhozod a kutyust, ha elhozod 4-8.000 Ft.

Itt egy videó is, kedves olvasó, készítsd zsebkendőt: Last minutes with Oden, egy megható történet egy gyarló emberről ki jó útra tért és a kutyáján keresztül megismerte milyen a feltétel nélküli szeretet.
A kutyája rákban szenvedett és meg kellett válnia tőle. http://ujsag.allatvi...anatok-odennel/

kép
0

#3 Guest_mimi_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 04 április 2010 - 22:29

Elárulom, hogy "jogilag nincsen szabályozva, hogy milyen esetekben alkalmazható eutanázia, azonban az állatorvosi etika és gyakorlat meghatározza a kereteit" (idézet a FEVA-VET Állatgyógyászati Bt. állatorvosától). A kedvtelésből tartott állatok végleges elaltatásának több feltétele van, az egyik ilyen annak megállapítása, hogy az állat már nem képes alapvető életfunkcióira: nem eszik-iszik, nem mozog és a székletét/vizeletét sem üríti. Ha ezek közül egy már tartósan nem működik, akkor az állatok szervezetében olyan vissza nem fordítható elváltozások mentek végbe, amelyek fájdalommal járnak.

Leginkább a cicákra és az emberrel szoros közelségben élő kistermetű kutyákra jellemző, hogy nagyon megsínylik azt, hogyha valamiért meg kell válniuk a gazdájuktól. Szenvednek a szeretett személy elvesztése miatt, legyen szó akár gazdáik válásáról, akár arról, hogy anyagi okok miatt menhelyre adják őket. Visszahúzódóvá válnak, nem képesek beilleszkedni egy új környezetbe. Bár ezek az állatok fizikailag egészségesek, de képtelenek az új helyzet elfogadására, az alkalmazkodás hiánya miatt rövid időn belül egészségromlás következhet be, így esetükben is felmerülhet az eutanázia alkalmazása.
0

#4 Guest_artista98_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 09 május 2010 - 11:53

Ha az a néhány perc 10-15 perc volt, abba simán belefér a szakszerű és egyben emberséges végleges elaltatás. A megfelelő izomcsoportba adott altatókeveréktől 4-5 perc alatt tökéletesen alszik az állat, a végleges altatószer pedig a véráramba adva azonnali exitust okoz. Az ún. mérgezésről (feltehetőleg látatlanban) nyilatkozó állatorvostól nem volt korrekt dolog a "nyilatkozat". Tehát a "Gyuri" levelében leírt elaltatás nyugodtan lehetett szakszerű és fájdalommentes!

Az elaltatás igenis jogilag szabályozott dolog (1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről: 11. és 12.§), nem lenne szabad szövegkörnyezetükből kirángatott mondatokat érvként használni csak azért, mert nekem tetszenek!

Az állatok végleges elaltatása valóban szabályozott dolog (a társállatok védelme hálistennek egyre fontosabb a társadalom számára): a már valóban gyógyíthatatlan állatok elaltatásáról kizárólag a tulajdonos dönthet. Az elaltatással megbízott állatorvos empátiája az állat és tulajdonosa irányában megkönnyíti a tulajdonos számára az utolsó perceket.
0

#5 Guest_Lazado_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 10 május 2010 - 13:34

Eutanázia anomália
avagy az állatorvosin 10.000,- Ft az altatás díja, de feltámadhat a kutya

képFeltámadt vakvezető, háborgó tulaj: mi történt az állatorvosi karon?
Elképesztő esetről számolt be az MNO szerkesztőségének egy vakvezető kutya gazdája, aki azt kérte: a menthetetlen, daganatos betegséggel küzdő ebet altassák el a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. Kértek tőle 10 ezer forintot s közölték vele: az állat már nem él. Don viszont ma is életben van, újra régi otthonában lakik. A gazda nem tartja kizártnak, hogy a kutyával kísérletezni akartak.
Kerek hét esztendőn át volt hű társa és segítője Don, a golden retriever vakvezető kutya Durgonics Tamásnak. Don a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) tulajdona, a kutyát örökös használatbavétellel bocsátották Durgonics rendelkezésére.
A kutyát szemhéjdaganattal operálták meg a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának sebészeti klinikáján. Don szemhéjából a daganatot eltávolították, majd az eb szemgolyójának felvarrása után plasztikai műtétre került sor.

„Nem szenvedett a kutyus”
– A daganatot az onkológiai részlegen megvizsgálták, ahol az eredmény ismeretében, miszerint a rák kezd terjedni, az onkológus kérte, döntsük el, mit szándékozunk tenni. Felvázolta, hogy műtétek sorozatára kerül majd sor és kemoterápiára – meséli Durgonics édesanyja, Mészáros Ibolya. – Gondolkodtunk, konzultáltunk a kutyaiskola vezetőjével is, végül úgy döntöttünk, hogy nem vetjük alá sorozatos műtéteknek azt a kutyát, aki hét éven át odaadóan szolgálta gazdáját, hiszen a végeredmény ugyanaz lenne, csak sokkal több szenvedés árán.
A kutyát 2009. április 9-én bevitték dr. Szentgáli Zsolthoz (sebészeti és szemészeti tanszék és klinika), s kérték az állat elaltatását.
- Befizettünk 10 ezer forint „megsemmisítési” díjat, majd az orvos kiküldött minket. 15-20 perc elteltével visszahívott bennünket és elmondta, hogy altatás utáni szívbénítással „nem szenvedett a kutyus”. Fájdalommal telve mentünk haza – meséli Mészáros Ibolya.

Csipleolvasóval a helyszínen
A következő napokban a klinikán járt saját beteg kutyájával egy vak hölgy. Döbbenten vette hírét, hogy itt várakozik egy beteg vakvezető kutya, úgy hallotta, „jól fizető” gazdára vár az orvos, aki meg tudja fizetni az állatra váró műtétek sorát. A hölgy gyanút fogott: mit keres egy vakvezető kutya gazdátlanul a klinikán? Mivel ezeket a különleges kiképzést igénylő, értékes állatokat az MVGYOSZ csepeli kiképzőtelepén tanítják meg feladataikra, ezt a telepet hívta fel, beszámolva a „gazdátlan” ebről.
– Azonnal buszba pattantunk, s a csipleolvasóval a helyszínre siettünk – idézi fel a történteket Farkasné Schiff Mónika, a Vakvezető Kutyakiképző Iskola vezetője. – A klinikán fogadott minket Szentgáli doktor. Készségesen előhozták Dont, akit ismertünk, de akit természetesen a csipleolvasóval is azonosítottunk. A szükséges papírok aláírása után megkérdeztem, miért mondták azt, hogy a kutyát elaltatták, ha továbbra is életben van. Azt mondták, hogy jót akartak a kutyának, azt tervezték, hogy keresnek neki gazdát, aki vállalja a további műtéteket. A pénzre is rákérdeztem, elvégre 10 ezer forintot befizetett a kutya gazdája. Erre azt a választ kaptam, hogy a pénzt már „elkönyvelték”. Arra is célozgattak, hogy az állatot korábban „méltányossági alapon” műtötték.

A kutya visszatér
Don egy ideig a kiképzőiskola telepén volt. A telep orvosa a kutyát megvizsgálta és úgy döntött: az eb állapota megengedi, hogy – élete hátralevő idejében – visszakerülhessen a gazdájához. Ez április 13-án megtörtént. Forrás MNO
kép
0

#6 Guest_Lazado_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 14 május 2010 - 04:32

A teljes ismerethez hozzátartozik az Állatorvosi kar tájékoztatója is:
– A szakrendelésemre jöttek be – előzetes egyeztetés, bejelentkezés nélkül – a kutyával, mégis azonnal fogadtam őket – tért rá az őt meglepetésszerűen érő elaltatási kérelem körülményeire dr. Szentgáli. – Elmondták, hogy az onkológussal folytatott konzultáció után úgy döntöttek, elaltatják a kutyát. 20-25 percen keresztül próbáltam őket lebeszélni erről. Közöltem velük: a műtét jól sikerült, a szemhéjdaganatok nem képezhetnek áttételt, akkor sem vezetnek halálhoz, ha rosszindulatúak. Egy jól végrehajtott műtéttel abszolút jók lehetnek a kutya esélyei. Ám hiába próbáltam rávilágítani arra, hogy a kutya teljesen egészségesnek tekinthető, hajthatatlanok voltak.
Teljes cikk itt olvasható.
0

#7 Felhasználó nem aktív   Gyurka Ikon

  • Newbie
  • Pipa
  • Csoport: Members
  • Hozzászólás: 1
  • Csatlakozott: 21-december 11

Elküldve: 21 december 2011 - 17:33

Sajnos, sok állat halált volt alkalmam látni. Számomra a fájdalmas ebben, hogy az állat nem tehet magáért, nem értheti a történések logikáját (vagy logikamentesség), csupán elszenvedi az eseményeket. Gyerekkorom óta van valamilyen állat otthon, és még most, negyven pár évesen sem tudok elmenni az utcán egy beteg madár mellett. Vadásztam, dolgoztam állatmenhelyen, de az állatok halála ma is ugyan olyan megrázó számomra, mint gyermekkoromban. Én nem tudom megítélni, mi jár kevesebb szenvedéssel. Nem tudja ezt igazán senki, hiszen aki megtapasztalja, el már nem mondhatja. Bízni lehet, bízni abban, hogy nem szenvedett és bízni abban, hogy a közeli vadállati felmenők sokkal, sokkal nagyobb szenvedés elviselésének a képességét is örökítették az idegrendszerbe. Mert legyünk őszinték, a természetben kevés alkalma van egy állatnak annyira „humánus” módon elmenni, mint a mi világunkban.
0

#8 Guest_horvath_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 10 július 2012 - 21:59

7500 Ft.- Kb. 1 órája történt! Eljöttem otthonról, nem bírtam végignézni!! :'( :'(
0

#9 Guest_Paxián Géza_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 18 október 2012 - 11:45

Azért olvasom ezt a fórumot jelen pillanatban, mert a Német Dog-omat már harmadszor támadja a lyme kór.
Jelen esetben annyira agresszíven, h 1 hét alatt 35 kilora fogyott. Lehet, h megkell hoznom életem eddigi legnehezebb
döntését. Egy olyan Dogról beszélek akit 10 hetesen egy szaporítótól mentettem meg az altatástól mert, színhibás és siket.
Együtt sírtunk, együtt nevettúnk. ÉN megtanultam az ő nyelvén komunikálni, míg ő megtanulta a kézjeleket.
Ő ott volt mikor az újszülőtt fiamat hazavittem akórházból, ő védett meg minket mikor betörtek éjjel a házunkba és mi aludtunk.
Most nekem kell döntenem életről-halálról. Most 27.-én lesz 4 éves. ROHADT NEHÉZ!!!!! Folyamatosan a könnyeimmal küzködöm. :'s

Géza /Vértesszőlős/
0

#10 Guest_Veronika Wágner_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 04 január 2013 - 01:31

Kis törpe uszkárom, már 14 éves.
Két éve vak és teljesen süket.
Eddig nem volt vele gond, jól eligazodott a lakásban - sőt egyedül járt ki az udvarra is dolgát végezni!
Egyszer - egyszer egy kis baleset (pisi - kaki) éjjel előfordult.
De az utóbbi hetekben már nagyon sok a probléma vele.
Kint van az udvaron sokáig - és mikor beengedjük - akkor pisil, vagy kakil oda ahol pont van- bent a lakásba...
Eleinte nagyon sokat aludt - de mostanában csak járkál körbe körbe egy fél méteren belül - szinte órákig.
Az egyébként nem peoblémás szemölcseit elvakarja és egyre több van rajta. Egyenként gyógyítgatom be neki.
Hogy a fogaitól, vagy a sokszor véresre vakart szemölcsöktöl van - e, de nagyon kellemetlen szaga van.
A csipője is fáj neki, mert sokszor nem tud lábra állni, csak nagyon sokára - ilyenkor segítek neki!(Ilyenkor vonítani szokott,még éjjel is.)
A fiamék nemrég örökbe fogadtak egy kis spánielt, akire többször vigyázok. Arra gondoltam, hogy nem lehet - e hogy
az öregsége mellé - néhány dolgot a kis kutyára való féltékenységből csinál????
Teljesen tanácstalan vagyok.... nem tudom mit csináljak, mert nagyon szeretjük őt ...
Bízhatunk - e abban, hogy helyre jön még valamennyire - vagy engedjük el őt???
Köszönöm a tanácsot.
0

#11 Guest_nárcisz_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 21 február 2013 - 17:53

Üzenet megtekintéseIdézés: Veronika Wágner - Dátum: 04 január 2013 - 01:31

Kis törpe uszkárom, már 14 éves.
Két éve vak és teljesen süket.
Eddig nem volt vele gond, jól eligazodott a lakásban - sőt egyedül járt ki az udvarra is dolgát végezni!
Egyszer - egyszer egy kis baleset (pisi - kaki) éjjel előfordult.
De az utóbbi hetekben már nagyon sok a probléma vele.
Kint van az udvaron sokáig - és mikor beengedjük - akkor pisil, vagy kakil oda ahol pont van- bent a lakásba...
Eleinte nagyon sokat aludt - de mostanában csak járkál körbe körbe egy fél méteren belül - szinte órákig.
Az egyébként nem peoblémás szemölcseit elvakarja és egyre több van rajta. Egyenként gyógyítgatom be neki.
Hogy a fogaitól, vagy a sokszor véresre vakart szemölcsöktöl van - e, de nagyon kellemetlen szaga van.
A csipője is fáj neki, mert sokszor nem tud lábra állni, csak nagyon sokára - ilyenkor segítek neki!(Ilyenkor vonítani szokott,még éjjel is.)
A fiamék nemrég örökbe fogadtak egy kis spánielt, akire többször vigyázok. Arra gondoltam, hogy nem lehet - e hogy
az öregsége mellé - néhány dolgot a kis kutyára való féltékenységből csinál????
Teljesen tanácstalan vagyok.... nem tudom mit csináljak, mert nagyon szeretjük őt ...
Bízhatunk - e abban, hogy helyre jön még valamennyire - vagy engedjük el őt???
Köszönöm a tanácsot.


Kedves Veronika!
Nemrég altattam el imádott cicámat, mert nem tudott rendesen mozogni. Pokol ezt eldönteni. Az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Gondolj arra, ha szeretet nem hagyod tovább szenvedni. A leírtak alapján sokat szenved a kiskutyád. Az igazi és Teljes szeretet, ha el tudod engedni, mert magad mellett tartani az Neki szenvedés a leírtak mellett. Rá gondoljatok és Ne engedjétek tovább a fájdalmaival küszködni, ahogy olvastam már így sokat szenvedett. Minden jót és Kitartást kívánok hozzá.
0

#12 Guest_lili_*

  • Csoport: Guests

Elküldve: 30 december 2013 - 23:18

Délután altatták el a német juhászunkat. :'( Nem tudott már lábra állni, segitség már nem volt. Borzasztó nehéz döntés volt, csak halogattuk. Pocsékul érzem magam. Csak siratom..Gyilkosnak érzem magam...:'( 30 euro volt és egyébként nagyon humánusan történt.
0



Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó